Ma megkérdeztem Török Zolit, miért nem jött velem tegnap biciklizni. Azt mondta, hogy nincs is biciklije. Ezen csodálkoztam kicsit, mert tudtam, hogy tudja, hogy tudom, hogy van neki, de mivel ő mondta, simán elhittem. Szinte egész nap fájt a szívem egyébként, ezért úgy döntöttem, ma nem biciklizek. Az éjjel az álmaim is furcsák voltak, fel is ébredtem. Az égen rengeteg madarat láttam, az uram pedig mondta, hogy biztos hideg lesz. Hideg is volt, fáztam is rendesen. Időnként a fogaim is összekoccantak, a lelkem pedig rezgett, mint a kocsonya. Álmomban Zolit is láttam, ott állt előttem mozdulatlan. Mintha mondott is volna valamit, de már nem emlékszem, mi lehetett az. A rosszkedvem egész nap velem volt, és csak estére engedett fel, amikor a kútnál véletlenül összefutottam Török Zolival. Már másodszor találkoztunk a nap folyamán, és ő szó nélkül beledugta a nyelvét a számba. Nem tudom leírni, pontosan mit éreztem, de még most is bizsereg mindenem, ha rágondolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése