huszonnegyedik biciklizés

Az uram olyan részegen ért haza, hogy be se jött a házba, elaludt a karosszékben a teraszon. Terítettem rá egy takarót, hogy meg ne fagyjon, aztán bejöttem a házba, és Zoli után ácsingóztam. Hideg szél fújt, így azt terveztem, egész nap ki sem teszem a lábam. Aztán nem bírtam tovább: biciklire pattantam, és a sötétség leple alatt elmentem megnézni, hazaért-e már az én szerelmem. De nem volt otthon senki. Incselkedtem a gondolattal, hogy kilesem, amikor megérkezik, és elébbe toppanok, amikor nyitja a kaput, de végül nem mertem tovább maradni. Már nagyjában havazott, amikor megindultam visszafelé. Arra gondoltam, megint nekem kell elhányni a havat, és nem lesz utána senki, hogy a testével felmelegítsen.