tizenegyedik biciklizés

Néha magam sem tudom, mi a való, és mi az, amit csak képzelek. Ma eljött Zoli, a hátsó ülésre ültetett, és mentünk egy kört a biciklivel. Aztán letepert, lerángatta rólam a szoknyám, a harisnyám és a bugyogóm, majd a lábam közé hajolt, és a nyelvével addig izgatott, amíg el nem élveztem a gyönyörtől. Sokáig tartott, de Zoli türelme nem lankadott. Amikor a csúcsra értem, egy pillanatra minden megállt körülöttem, csak távoli fényeket láttam ragyogni, és tudtam, a mennyekben vagyok. Nem tudom, a jövő volt az, a múlt vagy a jelen, de hogy Zoli ott állt velem szemben, ez mint a halál, oly bizonyos.