hetedik biciklizés

Ha semmi esélyem sincs arra, hogy biciklizzek, úgy érzem, a szívem szakad. A világom pirossá változik, pedig egyébként semmi közöm ehhez a színhez. Más színekkel rakom körbe az életem. Ilyenkor sokszor apró darabokra bomlik a lelkem, és mint tollkönnyű pihe, úgy röpköd körülöttem. Egyszer régen láttam egy lányt, a víz tetején táncolt, én pedig tátott szájjal bámultam, és úgy emlékszem, pár pillanatra bele is szerelmesedtem. Pedig a férfiakat szeretem, mindig is a férfiakat szerettem. A nap folyamán többször komolyan megszédültem, szerencsére egyedül voltam, így senki nem látta. Egyedül voltam, nagyon egyedül. Persze táncoltam én is, de csak rosszkedvemben, és még véletlenül sem a víz felett, hanem méterekkel a felszín alatt. Néha úgy éreztem, ugranom kell, hogy levegőhöz jussak, de szerencsére ellenálltam a kísértésnek. Szerencsére, írom, mert ha ugrottam volna, könnyen pofára eshetem.