huszonegyedik biciklizés

Reggel nem találtam sehol a biciklim. Pedig jól emlékeztem, hogy pont odatettem, ahova Zoli szokta az övét. Amikor felébredtem, egy pillanatra láttam is magam előtt. De nem volt sehol. A napom hát nem éppen úgy alakult, ahogy eredetileg terveztem, mert semmi mást nem csináltam, csak a biciklit keresgéltem. Többször is végigjártam ugyanazt az utat, amin utoljára jöttem rajta, de csak hűlt helyét találtam. Pedig kellett volna nagyon. Tudtam, hogy el nem lopták, mert nem ismertem olyat, aki ilyenre vetemedett volna. Enyves kezeket senki nem örökölt a vidéken. Egy pillanatra megálltam az út mellett, hogy megigazítsam a szoknyám. Nem tudom miért, de olyan érzésem volt, mintha engem bámulna az egész világ. Délelőtt volt nálam Zoli, megkérdeztem tőle, hogy szerinte van-e valami vicces a szomorúságunkban, de nem válaszolt.