hatodik biciklizés

Éppen éjfélt harangoznak, amikor nem bírom tovább, kinyitom az ablakot, és elszököm Zolihoz. A kertek alatt megyek, hogy ne lásson senki, de nincs szerencsém: ég a lámpa, Zoliéknál a mama árnyékát látom többször is elsuhanni. Aztán mégis szerencsém lesz. Amikor belesek a kerítésen, Zoli egy nagy fekete paripát csutakol, a lovon habzik a verejték, aztán Zoli a ló tajtékos szájához nyúl, majd a sajátjához teszi a kezét. Alig bírok az ujjaimmal. De akkor felébredek. Csak álom volt megint. A múltkor is mondták. És megint felébredek. És Zolit látom, ahogy egy nagy fekete paripát csutakol. Sós ízt érzek a számban. Hiányzik a biciklim. Erre biztosan emlékszem.