Amikor tükörbe nézek, látom Zolit a szememben. Már fent volt a hold, amikor ma találkoztunk, örömömben egy pillanatra a saját nevem is elfelejtettem, és tévedésből Ágnest mondtam. De az ablakot kinyitottam, hogy Zoli könnyebben bejöhessen. Erősen megmarkoltam a grabancát, hogy a párkányról ki ne essen, magamhoz húztam, és ha lehetetlen helyzetben is, de úgy mozogtam, hogy ő minél előbb elélvezzen. Aztán hagytam, hogy menjen, és arra gondoltam, néha nem is tudja, hogy én őt mindig látom. Úgy éreztem, nyálas lett a szám széle, de amikor a zsebkendőmmel odanyúltam, vércsík maradt az ujjamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése