zoli kocsit hajt

Zoli kocsiba pattant, aztán hirtelen elviharzott. Nem mondta, de tudtam, napokig nem láthatom. Azt is tudtam, messzire megy. És féltem, hogy soha nem jön vissza. Legszívesebben beültem volna mögé a hátsó ülésre, és nem szállok ki sohasem. Gondoltam, hogy biciklire pattanok, és utána eredek, de még azt se mondta, hova megy. Törölgettem csak a szemem, mert por szállt beléje. Legalábbis azt gondoltam, majd ezt mondom, ha valaki megkérdezi. De senki nem kérdezte, mert egész nap egyedül voltam. Az uramat se láttam. Sötét volt, és nagyon hideg. Lehetett vagy mínusz tíz. Próbáltam dörömbölni az ajtón, hátha valaki meghallja, de a falak csak azt visszhangozták, hogy Zoliii, hiányzoliii, hiányzoliii.