2010. március 14., vasárnap

tizenhetedik biciklizés

Ma nagyon rossz volt felébrednem. Szomorú voltam, mert nem találtalak mellettem. Hiányoztál. Nagyon. Pedig tudom, hogy velem vagy minden pillanatban. Ébren is veled álmodok. Tudom, hogy hozzádbújhatok, hogy foghatom a kezed, hogy érezhetem a szívdobogásod, hogy szuszogsz a fülembe. Hallom is. Érzem is. És nagyon emlékszik a testem a testedre, ahogy hozzábújik alvás közben. Tudom azt is, hogy velem álmodsz, és hogy álmodban együtt hajózol velem. Messze van a part, de azt mondod, te már látod, és biztos vagy benne, hogy odaérünk. Néha a hullámok majdnem lesodornak bennünket a fedélzetről. De nem félek. És nem is sírok.

Tudom, hogy fogsz. És én is foglak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése