Több napnak kellett elmúlnia, mire végre a nyomodba jutottam. A folytonos útonlevéstől a biciklim már alig tartotta magát, zörgött és kattogott az egész szerkezet, meg kellett állnom, hogy újra átgondolhassam az egészet, végig kellett járnom az utat még egyszer, melyet már többször is végigjártam miattad. Többnapi töprengésembe telt, mire sikerült helyére raknom az utolsó mozaikkockát is, több álmatlan éjszaka múlt el, mire megértettem, ki vagy te, és ki vagyok én ebben a történetben. Sokat kellett gyötörnöm az agyam, mire az apró jelekből rájöttem, mi is történt, hol vagyok, és hogy téged hol talállak. Sok időnek el kellett múlnia, mire megértettem, hogy te, Török Zoltán, ki is vagy nekem, ki voltál, és mit is jelentettél az életemben, és hogy én, akit azt hiszem, Klárának hívtak, ki is voltam, és mit is jelentettem a te életedben. Talán több magyarázattal is tartozom, de eszem ágában sincs magyarázkodni. Talán több homályos részlet is marad utánunk, de tudom, számodra minden apró mozzanat, minden egyes szó és minden egyes betű világos üzenet volt, minden tettem értetted, és érteni fogod a jövőben is. Több minden van viszont, amit én magam sem tudok pontosan, de talán nem is kell mindent tudni, hogy bizonyos dolgokat a lehető legjobban megérthessünk.
Egyet viszont teljes bizonyossággal tudok. Megszereztél magadnak, és én is megszereztelek magamnak. A tiéd vagyok. Te pedig az enyém vagy. És ezen már soha semmi nem változtat. Süthet a nap, eshet az eső, és süvíthet száz zivatar. A köveket majd lassan porrá morzsolja az idő, a szél pedig lassan eltűnteti a nyomunkat. De akkor mi már menthetetlenül egymáséi leszünk.
Ennyi. A tiéd vagyok. Örökre.
Vég(r)e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése