Próbáltam a szemedbe nézni, de egész nap nem sikerült elkapnom a tekinteted. Pedig tudom, hogy itt vagy. Ha nem is látlak, érzem, hogy itt ólálkodsz körülöttem. Sok nap múlt el töprengéssel, keresve a választ gyakran órákig gyalogoltam körben az erdőben. De ma a sok nemalvástól elfáradtam, szótlanul ültem csak magamban, tanácstalanul, hogy most mi lesz. Aggódtam, megborzongott a lelkem. Egy pillanatra el is aludtam, álmomban volt egy közös házunk, melyben le-föl sétáltunk az emeletek között. Narancssárga volt, fehér kapu vezetett ki rajta, és a tengerparton állt valahol. Amikor felébredtem, rájöttem, nem tudok tovább élni nélküled, veled kell lennem minden pillanatban. Szétnéztem, de úgy tűnt, eltűntél. Ürességet éreztem magamban, és tudtam, utánad kell jönnöm. Követni foglak, bárhova is mentél. Kiléptem a házból, és a távolban még láttam elsuhanni a biciklid.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése