tizenhatodik biciklizés

Én is írtam Zolinak! El is vitte a posta!

"Amikor hazaértem, rájöttem, hogy valójában nincs is otthonom. Ami eddig azzá tette, az elmúlt. Most hideg a ház. Rideg. Kapcsolattalan. Szerelmetlen. Az én otthonom már máshol van. Mindig máshol. Ott, ahol Te vagy. Brazíliában, a tengerparton, az utcán, a szobában, a hóban, az út mellett. A mennyországban. A pokolban. Bárhol. Mindenhol. Csak legyél velem."

Amikor ragasztottam le a borítékot, a címzést elmosta néhány könnycsepp, ezért még egyszer kihúztam a nevet: Török.