A legjobban azt szeretem, amikor azt álmodom, hogy Zoli jön haza. A falhoz támasztja a kerékpárt, és aznap már nem biciklizik tovább. Én teszek-veszek, hogy rend legyen, és Zoli örüljön nekem. A hátam mögé surran, én közben úgy csinálok, mintha nem venném észre, ő pedig hirtelen belenyal a fülembe. A tűzhelyen rotyog az étel, én főzök, de mindig attól félek, hogy kifut a leves. Na, engedj, mondom Zolinak, de ő nem enged, egy istenért sem. Nem is bánom. Majd a másik álmomban főzök levest, álmodom. Zoli cirógat, és megígéri, hogy sohasem veszekszik velem. Hozzám bújik, és az orrom puszilgatja.
De amikor felébredek, az meg a legrosszabb. Mert Zoli biciklijét sehol nem látom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése