2010. március 26., péntek

első biciklizés

Amikor megérkeztem, minden ajtót és ablakot zárva találtam. A falhoz támasztottam a biciklit, éhes voltam és kimerült, de a sötétben jobbnak láttam nem mozogni túlságosan, behúzódtam hát az egyik szomszédos pajtába. A testem össze-vissza karistolták az út menti ágak, éreztem, hogy vér patakzik az arcomon lefelé. Hosszú volt az út. Sok mindent láttam, és sok mindent gondoltam közben. Azt is gondoltam, hogy csak azt nem tudhatják meg, amit gondolok rólad. De el kellett jönnöm. Tudtam, hogy ezt is érteni fogod. El kellett jönnöm tőled, mert el kellett jönnöm hozzád. És tudtam, hogy megérkeztem. És tudtam, ezúttal nem csak álmodom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése